Misztikus, egzotikus és megbabonázó hangzású, de itthon alig ismert keleti hangszerek közül csemegéztünk és kiválogattunk 10 olyan zenei eszközt, amik hangja téged is elbűvöl majd.
Mindegyikhez videó linket is adtuk, így bele tudsz hallgatni ezekbe a varázslatos hangzású zenékbe. Lássuk, melyik a 10 izgalmas keleti hangszer!
A közel-keleti hangszerek és a keleti zene
Természetesen lehetetlen egy általános jellemzést adni a világ legnagyobb kontinensének zenéire, azonban a közel-keleti zenével érdemes közelebbről is megismerkedni, ugyanis az arabok zenei kultúrája és hangszerei jelentős hatással voltak az európai muzsikára.
A muszlim mórok több évszázadon át éltek az Ibériai-félszigeten, a XI. században itt készítették a legtöbb hangszert, amik végül kisebb-nagyobb változással eljutottak Európába. Feltételezhetően a hegedű a rabab, a lant az oud utódja.
Miben tér el a hagyományos keleti zene a mai nyugati zenétől?
A közel-keleti és az indiai zene:
- improvizatív
- sok benne a hajlítás, gyakran használnak negyed hangokat
- érzelmes, lírai
- a zenék hosszúak (az arab zenében nem ritkák a 30-40 perces darabok)
- (a mai napig) kevésbé jellemző a dallamok írásos rögzítése
10 különleges keleti hangszer (lista)
- RIQ (arab csörgődob)
- DOHOLLA (közel-keleti basszus dob)
- RABAB (afgán lant)
- QANUN (arab húros hangszer)
- OUD (arab lant)
- TABLÁ (indiai páros dob)
- BANSZURI (indiai bambuszfurulya)
- TAMBURIN (csörgődob)
- GYALING (tibeti trombita)
- TSUUR (mongol furulya, UNESCO kulturális örökség)
1. Riq, az arab csörgődob
A riq tradicionális egyiptomi tamburin-féleség, főként az arab nyelvű országokban elterjedt, de Görögországban és Olaszországban is népszerű. A daf keretes dob leszármazottja, amit Iránban és az egykori Levantéban használtak.
Hagyományosan kecske- vagy halbőrt feszítenek ki membránként, a teste fából készül, a keretbe 5 dupla fémcsörgő kerül. Manapság a bőrt gyakran műanyaggal helyettesítik.
Míg a dafon az egyszerűbb ritmusokat ütik, addig a riq összetettebb ritmusok ütésére alkalmas, így színesebb a hangterjedelme is, ami összetettebb játéktechnikát igényel.
Hagyományosan a Takht zenét játszó közel-keleti zenekarokban szólal meg, illetve jelen van még az ún. iraki makám zenét játszó chalgi együttesekben is. Jellemzően a darbukával (szintén közel-keleti dob) együtt használják.
2. Doholla, a közel-keleti basszus dob
A doholla, duhulla vagy basszus darbuka, alapvető hangszer az arab tánczenékben és régiókon átnyúló hagyományos zenékben. Általában más dobokkal együtt játszanak rajta, főként fesztiválokon ütik vele a ritmust.
Kehely alakú, a teste hagyományosan fából készül, a tetejére pedig vásznat feszítenek, manapság azonban fémből és műanyag borítással is készülnek dohollák.
A doholla sajátossága széles hangterjedelme, ugyanis mély basszus és magas, éles, pattogó hangok megszólaltatására is alkalmas.
Az arab világban a különleges, tradicionális zenékben használják, gyakran más natív arab hangszerekkel együtt. Szóló hangszerként és a tablá (indiai páros dob) központú zenekarokban is zenélnek rajta.
3. Rabab, az afgán lant
A rabab (rabāba), rubab vagy robab a legősibb ismert húros hangszer, első említése a 10. századból való. 2-3 húrja van, teste hosszúkás.
A középkori európai zenében használt “rebec” elődje, Afganisztán nemzeti hangszere, jóllehet más népek is muzsikálnak rajta és rengeteg változata ismert Ázsia-szerte, népszerű Indiában, Pakisztánban, Tádzsikisztánban is.
A Kabuli rebabot például vonóval szólaltatják meg, míg az indiai szubkontinensen és Közép-Ázsiában használt rababokat pengetik és ezek felépítésben is különböznek az afgán változattól.
Manapság a szikh vallási vezetők is játszanak a rababon és gyakori a kasmíri esküvőkön, fesztiválokon és a szufi zenében is megjelenik.
4. Qanun, az “arab citera”
A quanun, kanun, ganoun vagy kanoon egy arab húros hangszer, a citerára emlékeztető kialakítással. Főként a Közel-Kelet, Észak-Afrika arab országaiban használják, illetve az arab migráció által érintett Nyugat-Afrika és Közép-Ázsia országaiban.
E keleti hangszer érdekessége, hogy a “qanun” név ógörög eredetű, jelentése “szabály, törvény”.
Az első qanun vélhetően az időszámításunk előtti 9. században, Mezopotámiában szólalt meg.
Sok változata létezik, melyek hangzásban is eltérnek. A hang lehet mélyebb, magasabb, a hangterjedelem a húrok számától és a test méretétől függ.
Ismertebb változatok az Arab és a Török quanun. A török a kisebb, csupán 4 bőrbetéttel készül, az arab a nagyobb, amibe 5 bőrbetét kerül.
Nemzetközileg is ismert quanun művész például a török Aytaç Doğan, akinek gyönyörű, nyugtató zenéi a Spotify-on is elérhetőek. Érdemes meghallgatni e a Kum Gibi című dalt, amit eredetileg Ahmet Kaya török-kurd, a török nacionalisták által üldözött énekes adott elő óriás tömeg előtt.
5. Oud, az arab lant
Az oud a Közel-Kelet hagyományos zenéinek legfontosabb hangszere. Az arabok szerint a legősibb hangszer, egyesek úgy gondolják, hogy az oud az i.e. 2 ezer éve élt Nefer fáraó idejéből származik.
Az oud az európai lant őse is, kinézetében hasonlít a kobozhoz, amin manapság is zenélnek magyar népzenészek is. Az oud (és a koboz is) páros húrokkal rendelkezik, ettől válik a hangja olyan bizsergetővé és keletiessé.
Az oud a keleti-hangszerek közül talán a leginkább “arabos” hangzású.
A oud egyébként más népek zenéiben is megjelenik, görögül uti, törökül lavta, Észak-Afrikában pedig kuwītra a neve.
E keleti hangszer világhírű képviselője Naseer Shamma iraki zenész, UNESCO művész a békéért és a Vöröskereszt béke nagykövete
Így szól az oud Naseer Shamma előadásában
6. Tablá, az indiai páros dob
A tablá az indiai szubkontinens népeinek hagyományos dobpárja, egy tömzsibb és vékonyabb, magasabb dob alkotja.
Érdekessége, hogy dallamot és ritmust is egyaránt játszanak rajta. Az egyik dobon mély, a másikon magas hangokat ütnek meg.
Vallási szertartásokon és a népzenében egyaránt fontos szerepet tölt be, illetve filmekben is megszólal. A mai indiai zene meghatározó hangszere a tablá, ezért nem csak zenekarban hallható, hanem szólóban is játszanak rajta világhírű tablá művészek.
Ha érdekel a tablá dob eredete, a játéktechnika, olvasd el korábbi cikkünket erről a páratlan keleti hangszerről!
Így szól az indiai énekkel kísért tablá
7. Banszuri, az indiai bambuszfurulya
A banszuri, vagy bambuszfuvola Észak-India fúvós hangszere, ami tulajdonképpen egy üreges bambuszcső, 20-60 cm hosszú. A zenész haránt szólaltatja meg, azaz nem a cső végébe fújja a levegőt, hanem az oldalában kialakított résen.
Meditációkon használják és vallási jelentősége is van, a hinduk hite szerint a banszuri a teremtés első moccanását eleveníti fel, Krsnát is gyakran bambuszfuvolával a kezében ábrázolják.
8. Tamburin, a világ népeinek csörgődobja
A tamburin egy kézi, keretes csörgődob. A tamburin kifejezés alatt kifejezetten európai hangszert értenek, és sokféle változata ismert az öreg kontinensen, például baszk csörgődob (pandero), vagy a spanyol tambora (pandero)
Azonban tamburint, vagy hozzá hasonló dobokat rendkívül széleskörűen használnak a világ népzenéiben, különösen az arab világban, illetve számtalan műfajban a gospeltől kezdve a rockon át a country zenéig, de még a capoeira táncos harcművészethez és sambához is adják vele a ritmust.
A tamburin-szerű dobok a legősibb hangszerek közé tartoznak, mert már a Egyiptomban, Mezopotámiában, Izraelben és Görögországban is zenéltek rajtuk. Pontos eredete nem ismert, egyaránt származhat a Közel-Keletről, Nyugat-Afrikából, Törökországból, Indiából, Görögországból is. Európába a keresztesek hozták be a 13. században
9. Gyaling
A gyaling, vagy szerzetes furulya (angolul Tibetan Shawm, Shehnai) egy igen különleges keleti fafúvós hangszer, hangja sokak szerint kísérteties vagy túlvilági.
A gyaling valójában egy nád-kürt, amit elsősorban Tibetben és Nepálban használnak a szerzetesek a puja nevű szertartáshoz és más vallási ceremóniákhoz, aminek során felajánlásokat tesznek az istenségeknek és pozitív spirituális energiát is tulajdonítanak neki.
A kínai suona kürthöz hasonlatos, csupán keskenyebb a vége, teste fából készül egy fémcsengővel és csővel a végén (ez gyakran aranyból vagy ezüstből készül), a hangkeltő lemezek anyaga nád vagy bambusz. Gyakran díszítik féldrágakövekkel, színes textilekkel.
A gyaling és a suona sokszor együtt szólal meg, más tradicionális keleti hangszerekkel kísérve. A zenélés célja, hogy pozitív energiát teremtsen és összekapcsolja a zenészt az istenségekkel.
10. Tsuur
A tsuur egy egyedülálló keleti hangszer, zenei és kulturális hagyomány is egyben, amire az UNESCO is felfigyelt.
A tsuur az Altáj vidékén (Mongólia, közel az orosz határhoz) élő mongolok hagyományos, ősi fúvós hangszere, amit e nép jellegzetes torokénekléssel együtt szólaltat meg. A két hang együtt kivételes hangzást eredményez.
A természetimádás, azaz a természet vallásos tiszteletének gyakorlatához használták és ma is része a mindennapi életnek. A tsuur a természet hangjait utánozza, teste egy fából készült cső, 3 lyukkal.
A tsuurt hagyományosan azért fújták, hogy sikeres legyen a vadászat, az utazók épségben elérjék céljukat, az időjárás kegyes legyen, de esküvőkön és ünnepeken is gyakran szólal meg.
Sajnos sok közösségből mára eltűnt a tsuur, aminek oka a kirekesztettség és az ellenségesség a népi tradíciók és vallás iránt. (A szocializmus időszakában sajnos sok kisebbség sínylette meg az “oroszosítást” és a szovjet vezetés elnyomását)*.
Kedvet kaptál kipróbálni egy igazán különleges hangszert?
Ha tetszenek a varázslatásos, nem mindennapi hangzású hangszerek, próbáld ki a handpant!
A handpan egy modern hangszer, mégis sokan hiszik, hogy valójában ősi, köszönhetően magával ragadó, relaxáló hangjának. Aki egyszer hallotta megszólalni a handpant, biztosan nem felejti el, ha pedig már próbálta, újra és újra szeretne rajta zenélni.
Ráadásul a dobokkal és lantokkal szemben a handpanen bárki könnyen meg tud tanulni zenélni, akár már pár óra gyakorlás után lejátszhatod az első dalt!
A handpan egy intuitív hangszer, nem szükséges hozzá zenei előképzettség, a sikerélmény garantált
A handpant 3 órás workshopunk keretében tudod kipróbálni, ha pedig beleszerettél, folytathatod a tanulást személyesen vagy online kurzusainkon!
