A tablá egy hagyományos, több száz éve ismert dob, pontosabban dobpár, az indiai szubkontinensről származik. Érdekessége, hogy ritmust és dallamot egyaránt játszanak rajta.
Egy nagyobb és egy kisebb dob alkotja, az egyiken magasabb, a másikon mélyebb hangokat ütnek.
A tablá az indiai szubkontinens népeinek alapvető hangszere és a szitár mellett ez adja az indiai zene az európai fül számára különös, bizsergető, misztikus és semmivel sem összetéveszthető hangzásvilágát.
Ismerd meg a tablá történetét és a nem mindennapi játéktechnikát!
Ez a tablá
A tablá a 18. századi hindusztáni (észak-indiai határvidék) klasszikus zene alaphangszere, önmagában és más hangszerekkel együtt, illetve ének kíséreteként is megszólal. India, Banglades, Afganisztán, Pakisztán, Nepál és Sri Lanka népzenéjében is gyakran megjelenik, de fontos szerepet játszik a hindu és szikh vallási szertartásokon, illetve a misztikus szúfizmus követőinek zenéjében is.
A tablá az ütős (perkussziós), membrafon hangszerek közé tartozik. Hangolható, henger alakú, a dobok alakja és mérete változhat.
Ebből a cikkből megismerheted a tablá történetét, eredetét, felépítését és az alapvető játéktechnikákról, illetve az indiai zenéről és ritmusokról is kapsz ízelítőt.
Vágjunk is bele!
A tablá története és származása
Az indiai szubkontinensen már az 5. századtól kezdve használtak különféle dobokat, amit barlangi faragványok, tibeti és buddhista szövegek is bizonyítanak. A tablá konkrét első írásos említése a 14. századból való.
A fellelhető bizonyítékok alapján azonban ezeket a dobokat sokszor nem lehet egyértelműen megkülönböztetni egymástól. Viszont az biztos, hogy tablá-szerű hangszereken már több száz éve játszanak.
A tablá eredetére két elmélet is létezik. Az egyik szerint az ősi indiai bennszülöttek hangszere, a másik szerint muszlimok hozták Indiába. Erre utal neve is, ugyanis a “tabl” arab szó, ami dobot jelent.
Az indiai származásra csak közvetett bizonyítékokat találtak, például templomi faragványokat, ezek azonban tablához csupán hasonló dobokat ábrázolnak. Szanszkrit szövegekben is említenek tablá-szerű hangszereket, viszont következetesen puskarának nevezik (ősi indiai dob).
A másik elmélet szerint a puskarákat kezdték el az arabból átvett tablá néven említeni.
A muszlim eredetet látszik alátámasztani a tény, hogy az arab hadsereg katonái lovon és tevén, páros dobokat ütve érkeztek meg Indiába.
A tablá szerepe India zenei kultúrájában – klasszikus, könnyű és vallási zenében egyaránt
A tablá a hindusztáni klasszikus zene egyik jelentős hangszere és a mai napig kiemelkedő szerepet tölt be.
Közismerten az indiai klasszikus zene, mint a Khayal, Dhrupad, és Thumri fontos hangszere, így a tablá megszólal filmekben és vallási zenében is.
Zenekarban is használják, de vannak világhírű virtuóz szóló tablá zenészek, akik önálló darabokat játszanak a dobpáron, például Abhishek Chatterjee, Ustad Zakir Hussain vagy Aminah Chishti Qawwal.
A tablán Indiában többféle stílusban muzsikálnak, így 6-féle iskola (hindiül gharanas) jött létre (pl. Ajrara, Delhi, Punjab).
A gharana kiemelkedő szerepet játszik az indiai zenei hagyományok, készségek és technikák megőrzésében.
A tablá felépítése és tulajdonságai
A tablá tulajdonképpen egy dobpár, amik henger alakúak, üregesek és tetejükre bőrt feszítenek. A bőrre egy fekete ún. hangoló pasztából* készült korong kerül (neve syahi), ami befolyásolja a hangmagasságot, és a dob hangjára jellemző felhangokat is generál.
Az egyik dob a daya (=jobb), amire önmagában is szoktak tablá néven hivatkozni és amin jobb kézzel játszanak, a másik a baya (=bal), ezen bal kézzel játszanak.
A dayával ütik a magasabb, tonális hangokat, a bayán pedig a mélyebb bassszust.
A daya hosszúkásabb, magasabb, aljára körben fa hengereket függőlegesen futó madzagokkal rögzítenek. Általában fémből, kivájt fából vagy agyagból készül.
A baya alacsonyabb, tömzsibb, általában rézből készül, de az alapanyaga lehet agyag vagy fa is.
A dayán a ritmust játsszák elsősorban, míg a bayán a dallamok képzése történik.
(*A hangoló paszta egy vastag, ragadós anyag, amelyet a dobok bőrén alkalmaznak a hangmagasság finomhangolásához és a rezgések ellenőrzéséhez. Általában fekete színű, és segít abban, hogy a dobok megfelelő hangzását és rezonanciáját érjék el. Alapanyaga: fémpor, rizsliszt és ragasztó keveréke)
Játék a tablán: játéktechnika, ritmusok
A tablá egy rendkívül összetett hangszer, amin változatos és kifinomult technikával játszanak, a zenész a legkülönfélébb módon használja a tenyerét, ujjait.
Azt mondják, hogy aki a tablán tud játszani, az bármilyen ütős hangszeren tud játszani.
A dob megszólaltatása a kezdőknek már önmagában is kihívás. A helyes ütéstechnika megtanulása pedig a tablá esetén kulcs tényező, ugyanis a helytelen mozdulatok fájdalmat és akár sérülést okozhatnak.
Példák az ütési technikákra
A tablát ujjbeggyel és kézzel, tenyérrel egyaránt ütik.
Természetesen a lentieken túlmenően még sokféleképpen meg lehet szólaltatni a tablát.
Daya:
- A syahi (hangoló korong) szélének megütése 2 ujjal és kézzel
- A dob szélének megütése élesen mutatóujjal, a syahit gyűrűsujjal lefogva, ami tompítja a hangot
- A syah lefogása két ujjal, miközben a széle és a rezonátor közötti részt ütik
Baya:
- A csuklót lent tartva és ujjakat a syahi fölé hajtva; a középső és a gyűrűsujj ezután megüti a rezonátort
- Ütés gyűrűs ujjal
- Tenyérrel és ujjakkal való ütés (nem rezonál)
Ritmusok és az indiai zene
Az indiai zenészek a 20. századig nem írták le a zenéket, hanem a gyakorlatban, hallás után tanulták meg. A mai napig nem létezik egy mindenki által elfogadott írás az indiai zene rögzítésére. (Az arab zenészek is hasonlóan tanulnak és muzsikálnak).
Az indiai zenét ún. hangutánzó szavakkal tanítják, ezeknek a neve bol.
A bolok az indiai zene alapegységei, és a tabla tala indiai zenei mértékegység ezekből a bolokból áll össze. A tabla talát az ún. matra (szintén zenei mértékegység) csoportok határozzák meg, melyek ciklikusan ismétlődnek. A matrától függ az ütések száma a ritmuson belül. (A hangok időbeli hossza a ritmus, illetve ezek váltakozása, lásd a szolfézsban: tá-ti-ti, tá-tá).
A ritmus mellett (a zenében általában is) meghatározó tényező még a tempó, vagyis a sebesség, ami igen sokféle lehet. Ugyanaz a ritmus játszható lassú, közepes és gyors tempóban is.
A modern tablá zenészek már nem csak a fülüket, hanem az ütés per perc mértékegységet is használják.
A hindusztáni zenében sokféle népszerű tala található, melyeknek meghatározott ritmusai vannak. Az ún. Teental vagy Trital a legnépszerűbb talák, amiket tablán játszanak. Ezek 16 matrából állnak össze, lassú és gyors tempóban is játszhatóak.
Így szól: Hallgasd meg Ustad Zakir Hussain, a világ egyik legismertebb tablá művészének játékát:
Ha többre vágysz, ebben a videóban meghallgatod a művész 1 órás előadását.
A tablá egyébként remekül szól a handpannel is, sőt, a perzsa darbukával és más ütős hangszerekkel együtt igazán harmonikus és élvezet muzsika szólaltható meg rajta.
Hallgasd meg ezt a különleges zenét fiatal zenészek előadásában, ahol mindezek az ősi és fiatal hangszerek együtt szólnak:
Lehet tablát kapni Magyarországon?
Magyarországon kevés helyen, de hozzáférhető a tablá, néhány magyar nyelvű webshopban kapható. Jellemzően 120.000-160.000 forintba kerül, de vannak ennél drágábbak is, például a Meinl cég által készült tablák ára kb. 300.000 forint.
Kis szerencsével azonban használtan akár pár tízezer forintért is beszerezhető a dobpár.
Összefoglalás
A tablá tehát egy több száz éve használt dobpár (egyik fából, másik általában fémből készül), ez adja a indiai zenék esszenciáját, jellegzetes hangzásvilágát, a klasszikus zenében és filmekben egyaránt megszólal.
Az egész indiai szubkontinensen használják a népi és klasszikus zenében, vallási szertartásokon önmagában és zenekarban is.
A játéktechnika tapasztalatot igényel, mivel igen komplex és sok zenész elképesztő sebességgel pörgeti a ritmust. A közepén hangoló pasztával kialakított korong révén hozhatóak létre azok a jellegzetes felhangok, amik az európai fül számára olyan egzotikussá teszik a hindusztáni népek zenéit.
Ha a tablá mellett más, különleges ütős hangszerek is érdekelnek, a legjobb helyen jársz! Ilyen a handpan, ami egy varázslatos hangzású hangszer.
- A handpan ütős hangszer, mégis dallamokat is játszhatsz rajta.
- Előnye, hogy nem lehet rajta hamis hangot játszani, zenei előképzettség nélkül is bárki zenélhet rajta és viszonylag könnyű megtanulni.
- Akár már pár óra gyakorlás után eljátszhatod rajta az első dalt, akkor is, ha ez az első hangszer, amit életedben a kezedbe veszel.
